A legcsodálatosabb szigetek és épületek

Kanári szigetek Éghajlatát a széljárás határozza meg, ennek megfelelően a szelek 11 fajtáját különböztetik meg. Nyáron a száraz passzát jellemző, télen pedig a csapadékot hozó nyugati szelek, de ezeket a száraz, sivatagi eredetű sirokkó akár hónapokra is elnyomhatja. A július és az augusztus a két legmelegebb, a január és a február a két leghidegebb hónap. Télen az 1800 m-nél magasabb hegyekben havazik. A hideg Kanári-áramlás miatt a tengervíz hőmérséklete földrajzi helyzetéhez képest hűvös (18–22 °C). A szigetek lakossága 1 610 000 fő (1997). Növényzet [szerkesztés] A szigetcsoport – a Madeira- és az Azori-szigetekkel együtt – az északi flórabirodalom (Holarktisz) Makaronézia flóraterületének része, de eredeti növényzete, a kanári babérlombú erdő mára jóformán csak La Gomera szigetén maradt meg. Az ennek megóvására létrehozott Garajonay Nemzeti Park 1986 óta Világörökség része. Az eredeti növényzettel az eredeti állatvilág is jórészt kipusztult. Hierro szigetének óriásgyíkjait (a Gallotia simonyi faj kivételével) még a bennszülöttek irtották ki – több száz endemikus rovarfaj azonban fennmaradt.

Dús növényzet és csodálatos kilátás, szerintem megéri ide elutazni és közelebbről is megismerni. Húsvét- szigetek Három apró sziget tartozik még hozzá, melyeket inkább csak sziklaszirteknek lehet nevezni. „Madáremberek szigetének” is nevezik őket. Sok vándormadár fészkel rajtuk. Fekvése [szerkesztés] Hatalmas távolságok választják el a szárazföldtől és a Csendes-óceán többi szigetétől is. A legközelebbi lakott település 2000 km-re van a Pitcairn-szigeteken. Domborzat [szerkesztés] A sziget területe: 166 km². Derékszögű háromszöghöz hasonló alakját három vulkán összenövése alakította ki. Legmagasabb pontja az 507 méteres Terevaka vulkán. Domborzatában nincsenek nagy anomáliák, átlagos tengerszint feletti magasságát tekintve inkább alacsonynak mondható; emiatt fenyegetik a tengerrengéseket követő cunamik. Éghajlat [szerkesztés] A sziget közel fekszik a Baktérítőhöz, ennek megfelelően éghajlata kellemes szubtrópusi. Az évi középhőmérséklet: 21 °C. Legmelegebb időszak: január-március (a déli féltekén ekkor van nyár), 23-24 °C. Leghidegebb időszak: július-augusztus (a tél) 18 °C-kal. A hőmérséklet ingadozása igen kicsi, eddig még sosem mértek 30 °C-nál melegebbet, de 10 °C-nál hidegebbet sem. Az évi csapadékátlag megközelíti az 1200 mm-t, ami arányosan oszlik el. Rapa Nui földünk egyik legszegényebb flórájú darabja. Az őshonos növényzet mára már szinte teljesen kipusztult. Az állatvilág sem dicsekedhet nagy diverzitással: tengeri madarak (pl. füstös csér), kisszámú rovarfaj és néhány gyík őrzi csupán a múlt emlékét. Az őshonos patkányfajt is kiszorította egy az európaiak által behozott alfaj.

legnagyobb nevezetessége a szobrok amelyek több száz éve készültek.

És ez a kráter. Hawaii-szigetek A Hawaii-szigetek éghajlata kellemes trópusi. Két évszak van: a száraz évszak májustól októberig, és az esős évszak októbertől áprilisig. A Csendes-óceán kiegyenlítő hatással van a szigetek évi átlaghőmérsékletére. A téli átlaghőmérséklet 22-24 °C körüli, a nyári átlaghőmérséklet többnyire 28 °C feletti. A csapadékeloszlásra a szigetek magashegységeinek elhelyezkedése, valamint a Csendes-óceáni passzátszél északkeleti iránya van hatással. A szigetek nyugati és déli oldalai szélárnyékoltak, itt az évi csapadékmennyiség 500-1000 mm. Az északi és keleti oldalakra szabadon juthat be csapadék, itt az évi csapadékmennyiség 3000-4000 mm. Hó nem jellemző a trópusokon, de 4205 méter felett esik a Mauna Keán és a Mauna Loán néhány téli hónapban. A Hawaii-szigeteken nincs hőmérsékleti eltérés, így a természetes növényzet a csapadékmennyiségtől függően alakult ki. A szigetek nyugati és déli oldalain szavannák helyezkednek el, az északi és keleti oldalak növényzetét a kedvező csapadékmennyiségnek köszönhetően trópusi esőerdők alkotják. Növényvilág [szerkesztés] A Hawaii-szigeteken rengetegféle trópusi növény, zöldség, gyümölcs és virág található. Megtalálható a kókuszdió, a bambusz, valamint számos más trópusi égövi fa. A sokféle gyümölcs között gyakori a banán, az ananász, a mangó, ezenkívül is több száz fajta gyümölcs- és zöldségféle. A szigeteken számos különböző virágfajta található meg természetes környezetben, például: hibiszkusz, orchideafélék.

Itt a csodálatos naplemente látható melynek szépsége akár a mennyország,ilyen szép a szivárvány is. Guadeloupe nyaraló A trópusi erdő és a Basse-Terre hegyvonulatai biodiverzitás szempontjából Franciaországban egyedülálló zónát képeznek. 1970-től kezdve dolgozott a park létrehozásán a Guadeloupe Természeti Parkjának Központi Tanácsa, mely az ONF (Erdők Nemzeti Hivatala) kezelése alatt áll. 1977-ben született meg az ötlet, hogy nemzeti parkká minősítsék azért, hogy könnyebben szabályozhassák és jobban kezelhessék a területét. Így 1989. február 20.-án hozták létre hivatalosan a Guadeloupe-i Nemzeti Parkot. Ami pedig a tengeri Grand Cul-de-Sac Természeti Rezervátumot illeti, azt 1987-ben hozták létre és nem sokkal később a Park kezelése alá került. 1992 óta a Park központi területe és a Grand Cul-de-Sac-i Természeti Rezervátum a Guadeloupe szigetcsoport Bioszféra Rezervátumának részét képezi az UNESCO támogatásával, nemzetközi elismeréshez juttatva ezáltal a parkot. Az emberi betelepülés kezdeteitől folytatott intenzív vadászat és a szigetek jelentős részének korai gyarmatosítása miatt az állatvilága viszonylag szegényesnek tűnik. Mindemellett a terület állatvilága igen változatos, és az elszigeteltség következtében különösen erős endemikus jelleggel bír. A Nemzeti Park – egyéb szerveződésekkel együtt – ennek a kivételesen sebezhető faunának a megőrzéséhez járul hozzá. Goudeloupe-i mosómedve Emlősök [szerkesztés] A park legjellegzetesebb állatai a mosómedve, amely a 19. században került a szigetekre az Egyesült Államokból, a denevérek, amelyeknek a szigeteken élő 11 faja közül legalább kettő világviszonylatban is egyedülálló, a mongúz, amely Indiából került a területre, és az aguti, amelynek szigeteken élő védett faja a kihalás szélén áll. Madarak [szerkesztés] A szigeteken számos madárfaj él. A szárazföldi madarak közül megtalálható itt a guadeloupe-i harkály (Melanerpes herminieri) ami a Kis-Antillák egyetlen őshonos harkálya, a kolibri, a rigó, a galamb, a gébics, a poszáta több faja. A tengeri és tengerparti madarak közül pedig a fregattmadár, a barna pelikán és a csér több faja Zöld leguán Hüllők [szerkesztés] A leguánfélék családjába tartozó zöld leguán és anolisz, illetve a sziget egyik nevezetessége a tengeriteknősök öt faja. A szigeteken a teknősök védelmében és állományuk növelésére külön program működik. Rákok [szerkesztés] A szigeteken egyaránt megtalálható az édesvízi és a tengeri rákok több faja. Rovarok [szerkesztés] Természetesen a rovarok közül kerül ki a szigeten élő fajok legtöbbje. Közöttük található a világ egyik legnagyobb rovara, a herkulesbogár (Dynastes hercules) egyik alfaja, illetve lepkék és botsáskák.

Szerintem ez a picike sziget tele van ritka állatokkal és növényekkel,de a legszebb látványt a tenger nyújtja. Maldív- szigetek A Maldív Köztársaság egy szigetország az Indiai-óceánon, India délnyugati csücskénél. A szigetország 26 atollból, 1192 szigetből áll, amelyből kb. 200 lakott, további 87 a turisták részére fenntartott hely. A szigetvilágot Marco Polo az Indiai-óceán virága névre keresztelte. A szigetek ritkán emelkednek 2,5 méternél magasabbra a tengerből és egyikük területe sem nagyobb 13 km²-nél. A szigetek összterülete mintegy 300 km². Az alacsony tengerszint feletti magasság miatt a szigetek létét a globális felmelegedés miatti tengerszint-emelkedés fenyegeti.[1]

A globális felmelegedés egyik hatása a tengerszint-emelkedés, mely a szigetcsoportot veszélyezteti. Tuvalu, Carteret-szigetek és a Barbados is hasonló problémákkal küzd. 2009. október 17-én a kormány az óceánban tartotta az ülését, ezzel hívta fel a figyelmet, hogy el fog tűnni az országuk.[2] A szigeteken – elhelyezkedésüknek megfelelően – trópusi éghajlat uralkodik. A hőmérséklet többnyire csak éjszaka csökken 25 °C alá. Az időjárást kétféle monszun befolyásolja: a délnyugati monszun májustól októberig tart, az északkeleti monszun novembertől áprilisig tart. A délnyugati monszun júniusban és júliusban általában szelet és intenzívebb csapadékot hoz. Élővilág, természetvédelem [szerkesztés] A szigetek legjellegzetesebb fafajtája a kókuszpálma, amelyet a csavaros pálma, majd a mangó követ. Állatvilágát a gyík, a gekkó, a holló, a gém, a sirály és természetesen a halak alkotják. A vízalatti világ egyik leghatalmasabb lakója, a cetcápa (plankton evő)igen gyakori a szigetek környékén. .,................................................................................................................ Rügen Németország egyik legnagyobb szigete Rügen.a tengerből kiemelkedő fehér krétasziklái már messziről jól láthatók. KB. 50 millió évvel ezelőtti apró élőlények elmeszesedett maradványai rakódtak egymásra, és így keletkeztek ezek a sziklák.Itt rendezik meg minden nyáron a kalózfesztivált, ahol egy legendás hírű,rügeni kalóz történetét is előadják.

Mindezt pedig nem hagyományos színpadon,hanem a természetben: szárazföldön és tengeren,120 színész,30 ló és 4 hajó közreműködésével.S ha valaki még további élményekre vágyik, akkor ellátogathat a rügeni Kalózsziget élményparkba vagy a Spyker-tó melletti dinoszaurusz -birodalomba,ahol több mint egy kilométeres sétát tehet a 120 életnagyságú dinoszaurusz között.

Madagaszkár (régebbi nevén: Malagaszi Köztársaság, malagasul: Repoblikan'i Madagasikara, franciául: République de Madagascar), egy szigetország az Indiai-óceánon, az Afrikai kontinens délkeleti partjánál. A nemzet magába foglalja Madagaszkár szigetét, melynek területe 587 041 négyzetkilométer, és ezzel a világ negyedik legnagyobb szigete. Az országhoz továbbá számos kisebb sziget is hozzátartozik. Miután a sziget korán elvált minden más kontinenstől, a növény- és állatvilág teljes elszigeteltségben tudott fejlődni, ezért az itteni élővilág igen egyedinek számít. Következésképpen, Madagaszkár indokolható álláspontok szerint egy önálló kontinensnek számít, mivel az itt élő fajok 90 százaléka endemikus élőlénynek számít, azaz sehol máshol a Földön nem található meg. A kutatók régen azt hitték, hogy Madagaszkár az I. e. 200 és 500 között települt be, a Borneó szigetéről érkező népekből, majd később a Mozambikból letelepült bantu népből. Ez az elmélet mára megdőlt, a benépesítést mai kutatások 1200. körülre teszik (lásd a történeti részt). Az ország kultúrájában jelentős szerepet töltöttek be, és ma is töltenek, a bevándorlók, az arabok, a kelet-afrikaiak, a malájok és a jávaiak, valamint az indiaiak, kínaiak és az európaiak (elsősorban a franciák). Az itteni őshonos népnek a malagasok számítanak. A 18. században a francia-hova háborúban Franciaország annektálta Madagaszkárt, azaz egyesítette magával, ezzel az ország szuverenitása megszűnt, és a 103 éve uralkodó Merina-monarchia tagjait a franciák Algériába száműzték. A második világháborúban a „Madagaszkár-terv” keretében a németek valamennyi zsidót az országba deportáltak volna, ám erre sosem került sor. Franciaország vereséget szenveddtével az országot a Vichy-kormány vezette. Attól félve, hogy a japánok tengeralattjáró támaszpontot létesítenek Madagaszkáron, a brit csapatok hat hónap alatt visszafoglalták a szigetet a franciáknak. Az 1947-es franciák elleni felkelésben több mint 90 ezer ember vesztette életét, majd a felkelés leverésével a francia reformok után az ország még több mint tíz évig állt fönt mint francia gyarmat. 1960. június 14-én jött csak el a független állam kikiáltása, melynek neve Malgaszi Köztársaság volt. A mai Madagaszkári Köztársaság 1992 óta létezik hivatalosan, az államforma, parlamentális köztársaság és a főváros Antananarivo. 2011-ben az ország népessége becslések szerint közel 22 millió fő, és ennek majd 90 százaléka él kevesebb mint napi két dollárból. A Madagaszkári nyelv az ausztronéz nyelvcsaládba tartozik, bár az országnak két hivatalos nyelve van, a lakosság túlnyomó többsége az ausztronéz nyelvcsaládba tartozó malagas nyelvet beszéli. A másik hivatalos nyelv a francia. A lakosság nagy része ragaszkodik a hagyományokhoz és a hiedelmekhez, valamint a valláshoz, ami az ország túlnyomó részén a kereszténység. A kormány stratégiai fejlesztésnek tűzte ki, az ökoturizmus, a mezőgazdaság és a nagyobb beruházások, mint például az oktatás és az egészségügy fejlesztését, valamint a nemzetközi kereskedelem körének szélesítését.Madagaszkár szigete nagyon régen elvált minden más kontinenstől. Indokolható álláspont szerint tulajdonképpen önálló kontinensnek számít. Emiatt élővilága igen egyedi. Nagyjából 10 000 növényfaj él a szigeten, és ennek 90% endemikus, azaz csak itt található meg. Számos félmajomfajta honos itt, például a véznaujjú maki, gyűrűsfarkú maki, stb. További helyi állatfajták, a tanrek, különböző cibetmacskák (elsősorban a kígyókra vadászó madagaszkári mungó), denevérek, boakígyók, leguánok, kaméleonok. Érdekesség, hogy Madagaszkáron afrikai nagyvad és mérges kígyó nincs, az itteni legnagyobb ragadozó a fossa, amelynek hossza 70–80 cm, súlya 5,5–8,6 kg. A szélnek kitett keleti lejtőket és parti síkságokat eredetileg trópusi esőerdő borította, melyet nagyban veszélyezteti az erdőirtás. A nyugati, szárazabb oldalon trópusi lombhullató erdők honosak, a legszárazabb vidékeken félsivatagi tüskés bozótok. Itt a lakosság ritka, az erdőpusztulás nem olyan nagymérvű, mint keleten, de jelen van. Errefelé ma is honos az égetéses-irtásos földművelés. A lecsupaszított talajt az erózió veszélyezteti. Gyakran előfordul, hogy úgy lepusztul a talaj, hogy ott már semmiféle növényzet nem tud megkapaszkodni. A folyókba mosódott hordalék meg a folyók mentén élőknek okoz sok gondot, árvízveszélyt és a kikötők feltöltődését.