A pézsmapocok vagy fakó pézsmapocok (Ondatra zibethicus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjához és a pocokformák (Arvicolinae) alcsaládjához tartozó Ondatra nem egyetlen faja.[1]
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Hörcsögfélék (Cricetidae)
Alcsalád: Pocokformák (Arvicolinae)
Nemzetség: Ondatrini
Nem: Ondatra
(Link, 1795)
Faj: O. zibethicus
Az állat fej-törzs-hossza 25-36 centiméter, farkán nincs szőr, oldalról valamelyest lapított, pikkelyes és majdnem olyan hosszú, mint a teste, 20-27 centiméter. Testtömege 900-1800 gramm. Bundája szürkés-barna, vöröses árnyalattal, hasi része világosabb.[1] Erős koronaszőrei miatt kócosnak tűnik bundája. Hátulsó lábán az ujjak között kis úszóhártyát visel. Ha úszik, teste kiemelkedik a vízből, erőteljes farkát közben ide-oda mozgatja. A pézsmapocok szárazon esetlennek tűnik, de elülső lábát nagyon ügyesen használja táplálkozás közben. Testnagysága miatt az állatot más pocokfajokkal aligha lehet összetéveszteni, annál inkább a nutriával vagy fiatal hódokkal. Az utóbbinak szélesen lapított, lapátszerű farka van, míg a nutriát hengeres farok jellemzi.
Életmódja [szerkesztés]
A pézsmapocok nappal és éjszaka egyaránt tevékeny, de ahol erősen üldözik, csak a sötétség beállta után mozog. Nem alszik téli álmot, de a hideg évszakban hosszú pihenőre visszavonul a parti töltésbe épített várába. Az állatok egymáshoz közel élnek föld alatti odúikban, ezeken belül pedig családi csoportokra oszlanak. A pézsmapocok a töltések mentén a sekély vizekben építi odúját. Ehhez kákát, sást és nádat harap le és halmoz fel. Az építmény akár 1,1 méter magas, átmérője 1,8 méter széles is lehet. A lakóodú (katlan) a lakóvárban félmagasságban helyezkedik el. A pézsmapocok általában víz alatti kijáratokat épít. A fészek télen meleg. Ha kevés az élelem, egyszerűen a belső falakból falatozik, és tavasszal kijavítja a károkat. Nyáron pedig a lakóvár tetején napozik. Tápláléka szinte kizárólag vízinövények; esetleg kagylók, békák és halak; ha lehetőség van rá, állati dögöket is fogyaszt.[1] Különösen a nagy tavikagylók és festőkagylók játszanak döntő szerepet a tél átvészelésében. A pézsmapockok lebuknak értük az aljzatra, majd alkalmas helyre viszik és ott megeszik őket. A vékony héjú tavikagylót egy oldalirányú harapással elég könnyen fel tudják nyitni. A vastagabb héjú festőkagylót egy időre kiteszik a partra, és megvárják, amíg a kagyló maga nyitja ki a héját. Ekkor elfogyasztják annak tápláló, fehérjedús húsát. Ha az előző nyáron az árvizek miatt megcsappant a kagylóállomány, az a pézsmapockok téli túlélési arányát is rontja. Amennyiben viszont az erős vadászat vagy csapdázás következtében az ő számuk fogyatkozott meg, akkor még a tél végére is jó lesz az állapotuk, és tavasszal az alomszám magas lesz, az ellések pedig gyorsan követik egymást, hogy az állomány újra felépüljön. Az irtás tehát bizonyos körülmények között javítja a téli túlélési esélyt, mivel enyhíti a táplálékhiány hatását. A pézsmapocok 1-2 évig él.[1]
Szaporodása [szerkesztés]
Muskrat Foraging.JPG
Az ivarérettséget általában csak egy évvel a születés éve után éri el. A párzási időszak északon március-szeptember között van, míg délen a téli hónapokban van. A nőstény évente többször is ellik. A vemhesség 25-30 napig tart, ennek végén általában 5-6, de akár 11 utód is jöhet a világra. Az elválasztás 3-4 hét után történik meg.[1] A fiataloknak az öregek határozott territóriumtartása miatt, az elválasztás után azonnal el kell vándorolniuk, és új revírt kell keresniük.
A gondozók kellemes, enyhe idő esetén már most is minden nap kiengedik pár perces egészségügyi sétára Angele-t és kicsinyét a kifutóra, hétfőig azonban nem garantált, hogy a látogatók is megnézhetik az állatokat. Hétfőtől viszont 13 és 15 óra között csoportonként engedik be a vendégeket az elefántházba, ahol mindenki csak néhány percet tartózkodhat és szigorúan tilos a villanófény használata - mondta el Hanga Zoltán.
A kiselefánt február 14-én hajnalban született a gondozók meglepetésére, érkezését ugyanis májusra várták. Sós Endre állatorvos elmondta, hogy a szülés gond nélkül zajlott le, Angele sem viselkedett agresszívan újszülött borjával, holott ez a fogságban született állatoknál gyakran előfordul.
A kezdeti időszakban a kicsi "levegőnek nézte" anyját és inkább egy ajtóval ismerkedett közelebbről, nem találta meg az emlőket és az első napokban mesterségesen kellett táplálni az anyjától lefejt tejjel. Néhány nap múlva azonban anya és borja "egymásra találtak", azóta kapcsolatuk szoros, Angele a fotósok előtt is óvón terelgette ormányával déli sétáján egyelőre név nélküli kicsinyét.
A kisborjú anyja, Angele 12 éves nőstény, amely 2010. szeptember 30-án érkezett a franciaországi La Palmyre-ból. Az apa, Assam 2000. október 7-én született az angliai Chesterben és 2004. augusztus 18. óta élt a belgiumi Ieperben, majd 2009 októberében került Budapestre. Mindkét elefántszülő az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által összehangolt elefánt-tenyészprogram keretében került Budapestre.
A budapesti kiselefánt nőstény, így - a hím borjakkal ellentétben - nincs akadálya annak, hogy felnőve anyja mellett maradt.
Linkek:
http://www.zoobudapest.com/melyik-nev-tetszik
http://youtu.be/qx3qah7NKXs
